Az albi

A konyhában áll a bál, feszül a húr,
Robi, a főbérlő itt a fura úr.
Dia, a bérlő csak sóhajtva nézi,
A lakásban a gépeket mi pénzért bérli.

Karancs, a gáztűzhely kormot okádva gyúl,
A sütő ajtaja magától kitárul.
Mellette Junker, a bojler csak hörög,
Mint egy öreg démon, mi a falon pörög.

Hirtelen egy szikra, a hangulat forró,
Mert teljesen zárlatos lett a mikró!
Robi nyúl a konnektorhoz, de a villám rácsap,
Megbassza az áram, nincs helye a bájnak.

Robi csak legyint: „Kicsit ráz a holmi...”
Dia szerint ideje új albi után nézni.
Nincs már mosoly, a diplomáciának vége,
Rátelepedett a sötétség a bérleményre.

Diána hangnemet vált Robival szemben,
Pofátlanság határa az egekben.
A balhé után azonnal elviharzott,
Dia meg a sarokban már tolja a Xanaxot.

A polcon kiszáradt, teljesen a gyurma,
Mintha a bolygónk jövője is abból lenne gyúrva.
Nem segít itt már se fohász, se béke,
Katasztrófa ez az év, közeleg a világ vége.