Az ő életük is számít

Vannak napok, mikor nincs kezdet sem
csak csend marad az otthon szegletén
Egy élet, ami nem kér pihenőt
csak viszi csendben az időt

Nincs műszak, ami véget érne már
az éj ugyanúgy felelősséget zár
És minden percben ott a kérdés
ami belül újra és újra ég

Ki vigyáz rá, ha én már nem bírom
ha a világát már nem tartom a karomon
Ki marad, ha minden elfogy majd
ha bennem is elfárad a zaj

Mondd, hova tűnik a segítség
ha minden ajtó zárva még
Ki mondja ki, hogy lesz tovább
ha nincs, aki megállna már

Bezár az iskola, elcsendesül a tér
és minden nap ugyanoda visszatér
Nincs hely, ahol tovább viszik őt
csak a falak között élő időt

A krízis jön, nem kérdez soha
egy pillanat, és nincs már hova
És ott maradnak egyedül megint
akiknek ez az élet mind

Ki vigyáz rá, ha én már nem bírom
ha a világát már nem tartom a karomon
Ki marad, ha minden elfogy majd
ha bennem is elfárad a zaj

Mondd, hova tűnik a segítség
ha minden ajtó zárva még
Ki mondja ki, hogy lesz tovább
ha nincs, aki megállna már

Lehetne más is, mint ez a csend
lehetne tér, ahol valaki bent
nem csak túlélés, nem csak remény
hanem biztonság minden reggelen

Nem kellene, hogy egyedül legyen
nem kellene, hogy minden teher legyen
Lehetne világ, ahol marad
aki most még láthatatlan marad

Ki vigyáz rá, ha én már nem bírom
de talán egyszer lesz, aki bírja majd nyomon
Ki marad, ha minden elfogy majd
de nem hagyják, hogy eltűnjön a zaj

Lesz még segítség, lesz még tér
ahol nem csak a csend beszél
És nem maradunk egyedül már
ha jön egy világ, ami válaszol már

Az ő életük nem a peremen van
hanem itt, közöttünk, hangtalan
de még mindig számít
és mindig számít