Testvérnek lenni jó

Kicsi koromtól fogva tudom már,
Nem vagyok egyedül, ha jön a nagy világ.
Akárhogy fúj a szél, te állsz mögöttem,
Ha el is bukom, te nevetsz velem.

Emlékszel, mennyi titkot rejtett a padlás?
Két kis szív, egy nagy közös varázslás.
Ha baj volt otthon, kint maradt a szó,
Csak néztünk egymásra, és értettük: jó.

Tesvérnek lenni jó,
Ha sírok, te vagy a szó.
Ha fázom, te vagy a nyár,
Ha félek, te vagy a lámpafény, mi rám talál.
Tesvérnek lenni jó,
Nem kell több magyarázó szó.
Ha elesek, te húzol fel,
Ketten együtt minden ellen, bármi jön, nem érdekel.

Volt, hogy ordítottunk, csapkodott az ajtó,
A szoba két sarkában csendben ült a vád szó.
De egy vicc, egy fél mosoly elég volt hozzá,
Hogy a harag lassan csomagoljon, s menjen tovább.

Megosztottuk a cipőt, a tükörben a sminket,
A titkos szerelmekről hosszú leveleket írtunk.
Te tudtad mindig, ki bántott meg ma,
És hogy kell úgy ölelni, hogy begyógyuljon a seb hamar.

Tesvérnek lenni jó,
Ha sírok, te vagy a szó.
Ha fázom, te vagy a nyár,
Ha félek, te vagy a lámpafény, mi rám talál.
Tesvérnek lenni jó,
Nem kell több magyarázó szó.
Ha elesek, te húzol fel,
Ketten együtt minden ellen, bármi jön, nem érdekel.

Lesznek még utak, ahol nem együtt járunk,
Másik város, másik álom, másik irányunk.
De ha este hív a csend, és túl nagy lesz a zaj,
Elég egy csöngés, és tudom, hogy hazatalálj.

Mert a vérnél is mélyebb az, amit kaptam tőled,
Kézfogás a semmiben, ha nincs más körülötted.
Akármerre sodor is az idő,
A szívem sarkában mindig ott ülsz, ez a legszebb jelölő.

Tesvérnek lenni jó,
Ha sírok, te vagy a szó.
Ha fázom, te vagy a nyár,
Ha félek, te vagy a lámpafény, mi rám talál.
Tesvérnek lenni jó,
Nem kell több magyarázó szó.
Ha elesek, te húzol fel,
Ketten együtt minden ellen, bármi jön, nem érdekel.

Ha egyszer kérdik tőlem, mit adott az élet,
A neved mondom először, nem is kell több érvet.
Amíg dobban a szívem, bennem visszhangzó,
Egy dal, mit együtt írunk: tesvérnek lenni jó.