Új búcsú dal jazz

Nem szól a csengő, nyugis este van,
Szilvi ma mosolyog, mert végre szabad napja van!
Negyven év műszak után most pihenni készül el,
De ismerjük jól Szilvit… neki napról napra fontosabb ez. Sok éjszakát dolgoztunk együtt végig át,
Nevettünk hajnalban egy fárasztó műszak után.
Tőled tanultam meg, hogyan legyen rend és csoda,
Hogy az ágyhúzás nem csak munka — hanem igazi iskola
Negyven év után most nyugdíjas lettél,
De pár hónap múlva megint itt leszel!
Hiába mondod: „Most már csak pihenek!”
De te itt hagyni úgysem bírsz engemet.
Éjszakákon együtt ittuk a sok kávét rég,
Hajnali fél háromkor ment a römi még. Sok gyerek sírás csecsemő és nagy gyerekek rész, most ne bőgjetek ezt a partit le játszuk még.
Moziba jártunk, színházba, együtt telt sok este még,
Kollégából barát lettél az évek hosszú útján rég.

Negyven év után most nyugdíjas lettél, ("jó neked")
De pár hónap múlva megint itt leszel!
Hiába mondod: „Most már csak pihenek!” De te itt hagyni úgysem bírsz engemet, te leszel az első, ki túlórára beinteget!
Most majd otthon ülsz és nézed a sorozatot,
Két hét múlva unod már a sok nyugalmat ott.
Hiányzik majd a műszak, a csapat meg a zaj és én..
És egyszer csak megjelensz:
„Na, van itt hely nekem még ?
Negyven év után most nyugdíjas lettél, És van itt még egy nagyon fontos dolog,
A szekrényedhez senki hozzá ne nyúljon ott!
Mert megmondtad szépen: „Az maradjon ám meg nekem!”
Hisz pár hónap múlva visszajössz közénk, és a szekrényed tárt karokkal vár mint rég.
Addig pihenj sokat, ezt tényleg megérdemled, nem köszönök el tőled mert vissza várlak még.
De a kávés bögrédet itt hagyd, mert még kellhet!