Szabadságot Kértem

[Verse 1]
Hajnalban írtam rád,
de már rég nem voltál otthon.
A kulcs még a zsebemben,
csak az ajtó lett idegen.

A széked üresen állt,
a por is csöndben figyelt.
Én meg csak álltam ott,
mintha megállt volna a perc.

[Pre-Chorus]
Nem kértem sokat,
csak egy tiszta levegőt.
Egy nyitott ablakot,
egy útra hívó erőt.

És amikor kimondtam,
remegett a hangom is.
De bennem valami már
nem fért vissza sehogy sem.

[Chorus]
Szabadságot kértem, Andor
szabadságot kértem, ma.
Ne tarts vissza, ne hívj vissza,
engedj el most végre már.

Szabadságot kértem, Andor
szabadságot kértem, nézd.
A szívem nem marad láncon,
ha egyszer már felébredt.

(szabadságot kértem)
(szabadságot kértem)

[Verse 2]
A konyhaasztalon
két pohár közt nőtt a csend.
A régi nevetésed
már csak a falon maradt fent.

A kabátom vállán
ott ült még a tegnapod.
De én már nem akartam
ugyanazt a súlyt tovább.

[Pre-Chorus]
Nem volt ez harag,
csak túl sok volt már a fal.
Amit te védenél,
az nekem börtön marad.

És amikor elindultam,
nem néztem vissza rád.
Mert ami élni akar,
az nem kér bocsánatot már.

[Chorus]
Szabadságot kértem, Andor
szabadságot kértem, ma.
Ne tarts vissza, ne hívj vissza,
engedj el most végre már.

Szabadságot kértem, Andor
szabadságot kértem, nézd.
A szívem nem marad láncon,
ha egyszer már felébredt.

(szabadságot kértem)
(szabadságot kértem)

[Bridge]
Most a saját utam
kopog a talpam alatt.
Nem kell hozzá térkép,
a hiány majd megtanít.

Ha szeretni is akarsz,
előbb hagyd, hogy elmegyek.
Mert aki megérdemel,
az nem fog visszatartani.

[Final Chorus]
Szabadságot kértem, Andor
szabadságot kértem, ma.
Ne tarts vissza, ne hívj vissza,
engedj el most végre már.

Szabadságot kértem, Andor
szabadságot kértem, nézd.
A szívem nem marad láncon,
ha egyszer már felébredt.

(szabadságot kértem)
(szabadságot kértem)
(szabadságot kértem)