Búcsúzik 13/A

Cím: A Mi Tanáraink Balladája**

**Versszak 1**
Keserű Sándor, tesi a pályán, röplabda zsenialitás
Mihály István, ingben karácsony, stílusos elegancia
Keserűné, Ébner Tünde, magyar szigor a tekintetben
„Lesz-e érettségitek?” – hangzik halkan a csendben

Kovács Nagy Nóra német órán mosolyogva ránk figyel
Matricát ad ajándékba, ha a válasz épp siker
Kustár Krisztinánál matek, nincs lógás és nincs kifogás
Táblán táncolnak a számok, ez a mi szép megpróbáltatás

**Refrén**
Ez a mi sztorink, iskolai legendák
Nevetünk, tanulunk, néha csodát is várunk rád
Tanáraink szívből, minket írnak a térbe
Ők a sorok a füzetben, mi a pont a végére
Ez a mi sztorink, egy nagy közös ének
Nélkületek nem lennénk azzá, amik lettünk végleg

**Versszak 2**
Perneki Adél a történelemben ibolyaillatú tavasz
Cica dorombol, katica száll, a múlt sem olyan vad
Simon Krisztina Bibliából az élet értelmét bontja szét
„Kapcsolatok magammal” – bennünk cseng a bölcs beszéd

Toldi Attila igazgató úr, a „boss”, ki mindent fizet
Mögé néz a vélt hibának, s gyakran többet ad, mint jegyet
Tóth László, Biblia és Star Wars, fénykarddal szel szavakat
Hősök lépnek a lapokról, s bennünk nőnek álmok, vágyak

**Refrén**
Ez a mi sztorink, iskolai legendák
Nevetünk, tanulunk, néha csodát is várunk rád
Tanáraink szívből, minket írnak a térbe
Ők a sorok a füzetben, mi a pont a végére
Ez a mi sztorink, egy nagy közös ének
Nélkületek nem lennénk azzá, amik lettünk végleg

**Versszak 3**
Szatmári Anita, a szeretet küldöttje a folyosón
Mosolya, mint meleg fénycsík egy esős délutánon
Somogyiné Harmati Angéla tesi, Tibi szerint imádott
Futás, nevetés, csapatjáték – ettől lesz szép a világod

Horváth Éva gazdaságból mindenkire azt mondja: „okos”
Nála nincs elveszett feladat, csak új esély, hogy jó lesz
Galambos Orsolya képletek közt jár, a gazdaság tudora
Költség, haszon, diagramok – a jövőnk rajzolódik oda

**Refrén**
Ez a mi sztorink, iskolai legendák
Nevetünk, tanulunk, néha csodát is várunk rád
Tanáraink szívből, minket írnak a térbe
Ők a sorok a füzetben, mi a pont a végére
Ez a mi sztorink, egy nagy közös ének
Nélkületek nem lennénk azzá, amik lettünk végleg

**Versszak 4**
Bacsóné Füleki Gabriella, szakmai mesék fagylaltról
Ízek mögött történetek, a pult mögül szív szól
Posztós István, angol órán a diákok lelkét látja át
Szavak mögül kibomlik lassan a világ

Hidvéginé Kuliga Gyöngyi számteken, ahol a gép dadog
„Siri csend és hulla szag” – csak a billentyű kopog
Fodorné Sós Éva német – „Milyen virágra hasonlítok?”
„A tulipán!” – és hirtelen a teremben színt kapnak a napok

Bottlikné Magdika, mindenki csibe mamája
Ha baj van, nála mindig nyitva áll a kis szobája
Szendvicsek és jó szavak, teák és halk nevetések
Nélküle más lenne minden reggeli érkezésünk lépése