Gyilkos Királynő

A szekrényében pezsgő csillan,
Moët-et őriz fennkölten ottan.
„Egyenek kalácsot!” – mondja könnyedén,
Mint egy új Marie Antoinette-királynén.

Hatalmasokhoz van saját varázsa,
Kennedyt és Hruscsovot is leigázza.
Egy meghívás, mit vissza nem mondhatsz,
Ha ő hív, tudod jól, hogy nem ronthatod el azt.

Kaviár illata száll a szobán át,
Illemtanból mester, finom minden mozdulás.
Káprázatos – ő a Gyilkos Királynő,
Fényből, tűzből szőtt végzet-nőszemély ő.

Lőpor és zselatin,
Lézerfény és dinamitring,
Esküszöm, az eszedet veszi,
Bármikor, akár most megteszi.
Árát meg is éri mind,
Étvágya örökké kincs,
Megkóstolnád? Tudom, hogy úgyis vinné a kíváncsiság.

Soha nem lakott két helyen sokáig,
Így kerülte el a bonyodalmak árját.
Úgy beszél, mint egy nemesi nagyasszony,
Hideg elegancia minden hanghordozásban.

Kínai férfivel futott össze tegnap,
Aztán a Geisha Minah felé vette útját.
Párizs illatát viseli a bőrén,
Autók hidegen hagyják – túl finom ő ehhez.

Pontosan él, válogat a részletekben,
A Gyilkos Királynőt látod a testben.
Lőpor és zselatin,
Lézerfényből szőtt lobbanás,
Esküszöm, az elmédbe mász,
Mert ilyen nő csak egyszer talál rád.

Egy pillanat, s már játékra kész,
Mint egy kiscica, ha simítod a szőrét.
Aztán pár percre eltűnik, elfogy a láng,
De visszatér, hogy teljesen megbolondítson már.

Mert elkap – igen, téged akar,
A szíveddel játszik, amíg marad.
Gyilkos Királynő – veszély és báj,
Ha ő rád néz, úgy érzed, többé nem vagy már akárki más.

Lőpor és zselatin,
Dinamitrúd és tiszta fény,
Esküszöm, felrobbantja az elméd,
Bármelyik percben újra megteszi még.
Árát meg is éri mind,
Étvágya örökké kincs –
Megkóstolnád? Tudom, hogy úgyis vinné a vágyad mind.