Nelli - Az én világom

(1. versszak)
Tizenhárom év, de több van benned,
mintha előre látnád az életet,
matek könyv fölött csendben ülsz,
de a fejedben egy egész világ épül.
Kódok közt élsz, sorok között,
amit más nem lát, te már érted ott,
csendes erő, ami benned ég,
én meg csak nézem, és büszke vagyok rég.
(Előrefrén)
Nem kell hangosnak lenned, hogy nagy legyél,
már most több vagy, mint hinnéd te még,
minden lépésed egy új irány,
és én ott vagyok, ha bármi vár.
(Refrén)
Nelli, te vagy az ész meg a szív,
egy külön világ, ami benned él,
ha az élet néha túl hangos lesz,
tudd, hogy van egy hely, ahol csend lehetsz.
Nelli, bármerre mész majd még,
én mögötted állok, bármi történjék,
és ha el is sodor az idő egyszer,
az apád szíve mindig veled ver.
(2. versszak)
Este csendben a TV megy,
nem kell szó, csak együtt legyünk megint,
egy kanapé, egy nyugodt pillanat,
és ilyenkor helyére kerül a világ.
Alex közben megint beszól,
kis vita, ami hamar elmúlik jól,
de tudom mélyen ott van bent,
egymásért állnátok bármi ellen.
(3. versszak – legerősebb rész)
Tábor után, mikor hazaérsz,
erősnek tűnsz, de a szemed mesél,
egy pillanat, és megtörik benned,
futva jössz, és csak engem keresel.
Sírsz, és szorítod a vállamat,
mintha ott állna meg az idő alatt,
és én csak tartalak csendesen,
mert tudom, ez az, ami igazán fontos nekem.
(Refrén)
Nelli, te vagy az ész meg a szív…
(Híd)
És ha egyszer kinősz ebből a házból,
és messzebb visz majd minden álmod,
jusson eszedbe egy régi kép,
egy ölelés, ahol biztonságban voltál még.
(Utolsó refrén – halk, mély)
Nelli, te nem csak a lányom vagy,
te egy darab belőlem, aki itt marad,
és bárhova sodor az élet majd,
én mindig büszke leszek rád.