[Verse 1] Amikor megismertelek Még nem tudtam Ki leszel nekem Csak egy mosoly Ami tovább maradt Mint bárki más emléke bennem
Nem kértem semmit Te mégis adtál Egy csendes békét Amit nem ismertem Úgy nevettél Hogy közben gyógyult Minden régi seb a szívemben
[Chorus] Nem is tudom Hol kezdjem el Amit irántad érzek Leírni nem lehet De mégis mondom Mert tudnod kell Hogy nélküled már más lett az életem
Te vagy a reggel Mikor felkelek A nyugalom Ha túl sok minden fáj Nem kell nagy szó Elég egy érintés És érzem Hogy itthon vagyok már
[Verse 2] Emlékszel Ültünk a padon Csendben Csak néztük a járókelőket Én féltem akkor kimondani Amit a tekinteted régen sejtett
Láttad a gyengém Mégsem futottál Csak megfogtad a remegő kezem Azóta minden napom válasz Arra Hogy miért pont téged szeretem
[Chorus] Nem is tudom Hol kezdjem el Amit irántad érzek Leírni nem lehet De mégis mondom Mert tudnod kell Hogy nélküled már más lett az életem
Te vagy a reggel Mikor felkelek A nyugalom Ha túl sok minden fáj Nem kell nagy szó Elég egy érintés És érzem Hogy itthon vagyok már
[Bridge] Nem ígérem Hogy mindig könnyű lesz Csak azt Hogy maradok Ha remegsz Hogy amíg lélegzem Melletted állok És kézen fogva megyünk tovább
[Chorus] Nem is tudom Hol kezdjem el Amit irántad érzek Leírni nem lehet De mégis mondom Mert tudnod kell Hogy nélküled már más lett az életem
Te vagy a reggel Mikor felkelek A nyugalom Ha túl sok minden fáj Nem kell nagy szó Elég egy érintés És érzem Hogy itthon vagyok már
Estilo de música
Intimate acoustic pop ballad, Hungarian male vocals; close-up nylon-string guitar and soft piano pads, verses stay hushed and speech-like, chorus blooms with warm vocal doubles and subtle string swells, final repeat drops to almost a whisper then lifts with a gentle harmony stack