(Vers 1) megint ugyanaz az éjszaka csend van, de bennem zaj van minden percben rád gondolok mintha ez valami baj lenne
nem írok rád, de várom hogy te tedd meg helyettem büszkeség vagy szerelem? én már nem tudom eldönteni
minden sarkon ott vagy minden dalban, minden hangban mintha nem is mentél volna el csak eltűntél egy pillanatban
(Pre-Refrén) és mondhat bárki bármit hogy majd elmúlik egyszer de ha így fáj most is akkor mi lesz később?
(Refrén) ha most hívnál, felvenném azonnal mindegy lenne minden szó, ami volt már csak mondd azt, hogy hiányzom neked és én rohanok hozzád gondolkodás nélkül
mert még mindig te vagy minden bennem hiába próbáltam elfelejteni csendben ha egyetlen egyszer visszanéznél rám én újra beléd esnék… ugyanúgy, vakon talán
(Vers 2) láttam, hogy jól vagy nélkülem na ez az, ami igazán fáj hogy neked könnyebb lett így én meg még mindig nem álltam fel
az idő megy, de én maradtam ugyanabban a pillanatban amikor elmentél szó nélkül és ott hagytál magamban
nem kértem sokat tőled csak hogy néha maradj még most meg az összes “mi lett volna ha” minden éjjel visszatér
(Refrén) ha most hívnál, felvenném azonnal mindegy lenne minden szó, ami volt már csak mondd azt, hogy hiányzom neked és én rohanok hozzád gondolkodás nélkül
mert még mindig te vagy minden bennem hiába próbáltam elfelejteni csendben ha egyetlen egyszer visszanéznél rám én újra beléd esnék… ugyanúgy, vakon talán
(Outro) yeah… lehet, hogy ez nem egészséges de nélküled még rosszabb…