Te vagy az erő

Hajnal szélén indul a napod,
Dunavecse már ébred lassan,
az Akasztói Halászcsárdában
te vagy az első mozdulat.

Késő esték, fáradt lépések,
asztalok közt ezer kérés,
mosoly, amit nem lát senki,
de te mégis mindig felveszed.

Pohár csörren, idő megáll,
minden nap egy újabb próba,
két perced sincs megállni,
de a szíved sosem fárad el.

Ha kérdezik, ki vagy te,
csak annyit mondasz: Robi vagyok,
de én tudom, mi van mögötte,
több vagy annál, mint amit látnak.

Két villa formájú karperec,
egyedi, mint az utad,
ahogy hordod őket a csuklódon,
úgy viseled az élet súlyát.

Te vagy az erő a csend mögött,
a biztos pont minden nap végén,
egy hideg Coca Cola az asztalon,
és nyugalom a két kezem között.

Ha minden fény kihuny körülöttünk,
te akkor is hazatalálsz,
mert a szívem mindig nyitva áll,
és én itt várok rád.

Otthon csend van, puha léptek,
Zsombor figyel, mintha értene,
egy dorombolás mindent helyre tesz,
amit a világ szétszedett.

Fél éve már a férjem vagy,
de nekem öröktől az otthonom,
ha elfáradsz, csak nézz rám,
én mindig itt vagyok.

Te vagy az erő a csend mögött,
a biztos pont minden nap végén,
egy hideg Coca Cola az asztalon,
és nyugalom a két kezem között.

Ha minden fény kihuny körülöttünk,
te akkor is hazatalálsz,
mert a szívem mindig nyitva áll,
és én itt várok rád.

Nem kell nagy szó,
nem kell ígéret,
elég egy pillantás,
és tudom, hogy értesz.

Ha egyszer elfáradnál,
én viszem tovább a napod,
mert amit adtál nekem,
az örökre bennem marad.

Te vagy az otthon szó nélkül,
egy történet, ami él,
minden ékszer, minden seb,
mind azt mondja: itt vagyok még.

És ha holnap újra rohansz majd,
tudd, hogy bármi vár is rád,
én mindig itt leszek,
és ez a dal hazatalál.