nem jön

(Versszak 1)
Nagy Jenő lakásán sötét az ablak,
A falak között csak árnyak laknak.
Váli Gábor régen járt erre,
Fittyet hány a kérésre, a jelre.
Nem kötötte be a villanyt, az égő halott,
A konnektorokban a feszültség elfogyott.
(Refrén)
Ó, Gábor, miért nem jössz már végre?
Nincs fény, nem nézünk fel az égre!
Bármennyi sört is szerzel be Jenő,
A sötétség az úr, a fojtogató erő.
Nincs áram, nincs szikra, nincs remény,
Ez a sötét lakás így csak egy hideg menedék!
(Versszak 2)
Zsuzsával hetek óta a sötétben ülnek,
A gondolatok is a mélybe merülnek.
Nem ég a lámpa, nem látni a kiutat,
A némaság Jenőnek csak feketét mutat.
Semmit nem tud megcsinálni, megállt a kéz,
Az élet így csak egy néma, vakuló zenész.
(Bridge)
Csak az összebújás maradt, a test melege,
De a jeges sötétségnek nincsen feneke.
Vállig Gábor nem jön, hiába a hívás,
Ez a házban most a legnagyobb probléma, nem vitás!
(Szóló - vad gitártekerés)
(Refrén)
Ó, Gábor, miért nem jössz már végre?
Nincs fény, nem nézünk fel az égre!
Bármennyi sört is szerzel be Jenő,
A sötétség az úr, a fojtogató erő.
Nincs villany, nincs áram, csak a csend,
A sötét birodalma uralkodik bent!