Második Esély

Második Esély

**Versszak 1**
Az élet mindig rám nehezedik,
mintha betonból lennének a napjaim,
minden próbálkozásból seb marad,
és minden álom alattam elszakad.

Nézem a tükröt, kérdez a szemem:
„Meddig játszod még az áldozat-szerepet?”
Az alján állok, mégis lépek,
mert a porból néha csillagig lépek fel.

**Refrén**
Az élet nehéz, és újra elbukunk,
de minden repedésben fényt látunk.
A mélyből nézve magasabb az ég,
ha felállsz, már nem vagy ugyanaz, mint rég.
Az egyetlen dolog, mi átsegít a szörnyű éjen:
hogy elhidd, jár neked egy második esély,
egy tiszta lap, egy józan reggel,
hogy élj, ne csak menekülj el.

**Versszak 2**
Túl sok éjjel voltam önmagam árnya,
olcsó csodákba kapaszkodva vártam,
hogy majd a semmi megtölt belül,
de minden szippantás csak mélyebbre húz.

Barátok arcán néma ítélet,
anyám szemében elsuttogott félelem,
mégis a csendben hallottam először,
hogy nem az anyag dönt rólam, hanem én magam.

**Refrén**
Az élet nehéz, és újra elbukunk,
de minden repedésben fényt látunk.
A mélyből nézve magasabb az ég,
ha felállsz, már nem vagy ugyanaz, mint rég.
Az egyetlen dolog, mi átsegít a szörnyű éjen:
hogy elhidd, jár neked egy második esély,
egy tiszta lap, egy józan reggel,
hogy élj, ne csak menekülj el.

**Pre-Refrén**
Nem kell, hogy holnap szent legyél,
csak egy kicsit jobban higgy magadban, mint ma még.
Az első lépés mindig fáj,
de a seb helyén lesz majd a jel, hogy túlélted már.

**Híd**
Volt, hogy a falhoz szóltam, mint baráthoz,
hogy mondja meg, ki vagyok én, ha mindenki más hallgatott.
Minden porba írt fogadalom
elszállt a szélben, de most kőbe karcolom:

Nem kell többé, hogy elkábítsam magam
azt, aki lehetnék, ha végre józan vagyok.
A fejlődés nem ajándék, hanem harc,
de minden sebemért egy új nap jár.

**Breakdown**
Ha elestél, nem ért véget semmi,
csak új sor kezdődik a történetben.
A kudarc nem lánc, hanem tanár,
aki azt suttogja: „Próbáld újra már.”

**Refrén**
Az élet nehéz, és újra elbukunk,
de minden repedésben fényt látunk.
A mélyből nézve magasabb az ég,
ha felállsz, már nem vagy ugyanaz, mint rég.
Az egyetlen dolog, mi átsegít a szörnyű éjen:
hogy elhidd, jár neked egy második esély,
egy tiszta lap, egy józan reggel,
hogy élj, ne csak menekülj el.

**Záró Versszak**
Lesz még nap, mikor remeg majd a kezed,
és a régi hang hív, hogy add fel az egészet.
De te már tudod, mennyit ér a fény,
ha egyszer kimásztál egy fekete éj közepén.

Az út göröngyös, és néha visszaesel,
de minden pofon után erősebben kelsz fel.
Nem vagy a múltad, nem vagy a szerek,
hanem az ember, aki kimondja végre: „Elég, most már ÉLEK.”