Fénylő csillagom

Ahogy a nap néz az égen,
Ahogy együtt voltunk régen.
Úgy jár az eszem is rajtad,
Nyomodat mélyen szívemben hagytad.
Akkor voltál a fénylő csillagom,
Akkor lógtam csóktól izzó ajkadon.
Nappal láttalak,éjszaka vártalak,
Állandóan a fejembe zártalak.
Voltál nekem az élet,amit élek,
Voltál nekem a jövő amitől félek.
Karod ölelte erősen nyakamat,
Akkor éreztem boldognak magamat.
Súgtál fülembe száz mesét,
De más férfinak fogtad a kezét.
Ezer sebből vérzek én azóta,
Nem értem meg azt soha,
Hogy lehettem ilyen idióta.
Átvertél egy életre tudom,
Ezért nálad a köröket nem futom.
Élj boldogan nélkülem angyalom,
Nem lesz számodra több alkalom.