a

Verze 1:
Lassan csorog le az este a falon,
Utcák lélegeznek halk zajokon.
Nem siet senki, megáll a perc,
A gondolat bennem köröket fest.
Egy régi hang még visszacseng,
Mintha hívna, de nem kér semmit sem.
A fény megpihen a vállamon,
És tudom, ma nem kell rohannom.

Refrén:
Boti, ebben a csendben élek,
Nem kell több fény, csak ami elérhet.
Lassan dobban minden remény,
Ez a dal most bennünk zenél.

Verze 2:
A város alszik, de én ébren vagyok,
Apró jelekből rakom ki a napot.
A csend nem üres, csak figyel rám,
Minden hibám egy lassú tanár.
Nem keresek már nagy szavakat,
Elég, ha érzem, hogy itt maradsz.
A múlt nem húz, csak mögöttem áll,
Mint egy árnyék, ami vigyáz ráááááááááááááááááááám.


Refrén:
Boti, ebben a csendben élek,
Nem kell több fény, csak ami elérhet.
Lassan dobban minden remény,
Ez a dal most bennünk zenél.

Verze 4:
Nem verseny ez, nincs célvonal,
Csak egy út, ami néha megáll.
A percek nem futnak szét,
Megtanultam élni a közepét.
A hibák nem fájnak úgy már,
Csak emlékeztetnek, hogy voltál.
Ha el is halkul a világ zaja,
A lényeg mindig bennem marad.
fent a képernyővel berobbantam

Refrén:
Boti, ebben a csendben élek,
Nem kell több fény, csak ami elérhet.
Lassan dobban minden remény,
Ez a dal most bennünk zenél.

Verze 6:

Ez nem búcsú, csak egy jel,
Hogy ami igaz, az nem siet el.
Csendben zárom le ezt a dalt,
És tudom, hogy értetted a hangját.

Refrén:
Boti, ebben a csendben élek,
Nem kell több fény, csak ami elérhet.
Lassan dobban minden remény,
Ez a dal most bennünk zenél.Refrén:
Boti, ebben a csendben élek,
Nem kell több fény, csak ami elérhet.
Lassan dobban minden remény,
Ez a dal most bennünk zenél.