Príma csajok

Egy hét leltár, indul a harc,
Kávé avérünkben, karikás a pofa.
Lassú a gép, lefagy a világ,
A PDA füstöl, feladja magát.
Doboz mindenhol, vonalkód-halom,
A polcok közt már a türelem remeg.
A beszállító jön… majd mégse most,
Késik, hibás, hiányos – na ez a slamasztika!
Leltár! Leltár! Rock’n’roll és káosz,
Számolunk mindent, míg szétesik az álom.
Leltár! Leltár! Élve maradás,
Ez nem munkahely, ez túlélőtábor már,
Aki itt kibírja, az bármit megcsinál!
Heni a főnök, de nem csak az,
Szerel, nyomoz, vezet – ami elromlik, nála rossz nem marad.
Ha baj van, jön, mint egy rockikon,
Kulcs a kézben, kérdés nincs,
Bármi van, ő rávágja: „megoldom azt!”
Réka a pajzs, a villámcsapás,
Minden panasz rajta csattan, ez az áldás.
Mosoly mögött egy acél ideg,
Ha robban a bolt, ő akkor is megy.
Leltár! Leltár! Rock’n’roll káosz,
Számolunk mindent, míg szétesik a valóság.
Leltár! Leltár! Élve maradás,
Ez nem munkahely, ez túlélőtábor már,
Aki itt kibírja, az bármit megcsinál!
Szandra és Brigi az admin-fronton,
A technika röhög, de ők nem hagyják nagyon.
Fagy a rendszer, elszáll az adat,
„Újraindítod?” – ez már ima lett,spanom.
Viki és Klau két műszakvezér,
Lelki szemetes, pszichológus, vezér.
Vas kéz, nyugalom, „minden oké”,
Belül üvöltés, de kívül: „menni fog még!”
Híd (lassabb, majd felrobban)
Fáradt lábak, száraz torok,
De együtt vagyunk – és ez nagy dolog.
Ha eldőlne minden, mi akkor is állunk,
Számolunk tovább, mert rockerek vagyunk!
Leltár! Leltár! Rock’n’roll káosz,
Ha vége a hétnek: szabadság, ÉS KO