Szekértábor

Szekértábor.
Benne halott, élőnek hiszi magát
tükörképében.
Sok réteg, sok bolond.
Tanácstalanul.
Kóvályognak a láncokon,
egy láncszem, egy év.
Kötélre kötött golyók forognak.
Hold, Nap.
Igyekvők céltalanul, sietősek dologtalan.
A Te karjaidat látom csak...
Kitárt hollószárnyak.
Mezők, rozsdát reszelt rájuk
szeptemberünk.
Avarba lépsz, felrepülsz.
Izzasz most, volframszálként.
Pislákolsz, hunyorogsz.
Csőrödbe kapsz.
Messze felviszel.
Szélborzolta tollaid
fénnyé gyúlnak.