drága kincsem

Néha megállok, és csak rád gondolok,
hogy itt vagy velem, és én nem vagyok egyedül.
Hányszor kérdeztem már a csillagoktól,
mivel érdemeltem ki, hogy a szívem nálad lecsitul?

Látod a jót bennem, de a sebeket is,
nem menekülsz el, ha épp darabjaimban hisz.
Nem fordulsz el tőlem, mikor gyenge vagyok,
te akkor is látsz bennem fényt, mikor én már nem tudok.