Letra
Még mindig harcolok,
még mindig ugyan úgy,
napról napra, heteken át,
a csendben keresve magam.
Csak szedem a kavicsokat,
építem a holnapot belőle,
hogy fal lesz, vagy erős vár,
ezt nem tudhatom előre.
Lehet, csak fal lesz köröttem,
mi nem igen véd ha fentről jön az áldás,
mikor a vihar hoz átkot,
vagy a napsütésért leszek hálás.
Ha vár lesz, lesz benne egy kis szoba,
eldugva a pincében,
vagy fenn a toronyban,
hova bezárhatom magam.
….és ott, a magánnyal karöltve,
bejárom újra a múltamat,
felidézve a rosszat, meg a szépet,
hogy köztük megtaláljam magamat.