Na ki ő?

Az iskola kapujában csendben áll egy őr,
fején a napfény tükröt von, az idő már dörömböl.
Még számolja az éveket, de a dátum ködbe vész,
a csengő szava tartja itt, míg a holnap rá nem néz.

Volt kelet felé egy régi út, pár hónap messze földön,
erős kéz, szkander, egy korsó – üveg csusszan egyből.
Mozgás az élete, futás és újabb kör,
a város ritmusát őrzi, ahol minden kő is őt ismerő.

Este kéz a kézben jár, a lámpák alatt mér,
hol kell majd simább út, hol nőhet új remény.
Több ciklus óta szolgál, nem csak szavakban él,
a kisváros szíve dobban, ha lépte visszatér.

Messze északon nőnek az unokák,
hiány a csönd, de hív az ég, ha indulhat a járat.
Szomorú a távolság, mégis útra kelnek ők,
mert a szeretet hidat ver, hosszabb minden útnál, sőt.