Bolyongok

Bolyongok
egyre csak utánad vágyva,
benézek Érted a föld minden zeg-zugába,
azt remélem megtalállak.
Lábaim ólom cipői visznek egyre csak előre,
szívem hajt,nem fáradva semmitől.
mintha Isten vezérelne,
vagy ereimben született ösztönök.
tudom,hogy vársz,
mint ahogy én is várlak
égető könnyeim között!
Lelkem is csatangol
kóbor magányos szellemként.
A józan ész maradéka emészt,
az egyetlen örök kérdésre
választ sem remélve.
Nem búcsúztál.
A hideg világ tele van szörnyekkel.
Már csak a szívem ismeri
a hozzád vezető utat.
Bolyongok,mint aki
a végtelent keresve jut
otthonától egyre messzebb.
Voltál,vagy és örökké leszel,
ha kifeszül sorsom,akkor is megtalállak,
mindegy,hogy hol,mindegy,hogymikor.
Már csak ez hajt, már csak ez érdekel.