A régi szép időkben más értékek voltak; Az emberek nem öltönyt,hanem munkásruhát hordtak. A föld művelése volt a legnagyobb feladatuk a világon; Sajnos ma már ez keveseket érdekel,belátom. Kora reggel kezdődött a meló és este lett vége; Halálfáradtan tértek haza lefeküdni végre. Ezek a napok újra és újra visszatértek; De ők a sorstól felmentést sohasem kértek. Túlélni csak így lehetett azt az időt; Megjósolni senki nem merte volna a jövőt. Ők voltak,akik egészségesen tudtak élni; Meg sem próbáltak egy percre sem a haláltól félni. Tanulhatunk mi is sokat,hogy oldjuk meg a gondokat. A jövőre nézve tanulság csakis az lehet nekünk; Éljünk a mának,mert értelmetlen dolog ha szenvedünk.