Letra
( verse)
Tükörbe nézek, de nem látok fényt,
Csak árnyak táncolnak bennem rég,
A múltad bennem él, mint fagyott ima,
S én csendben hordom a láncaimat.
(Prechorus)
Egykor láng voltál bennem,
Most hamuvá lettél csendesen,
A szívem kő, a vágy halott,
De mégis benned rab maradok.
(Chorus)
Dermedt kegyelem, ó, eltemetett szerelem,
Szárnyak nélkül hullok, hangtalan, idegen.
Kiűztem a fényt, kiűztem a vágyat,
Sötétség ölel, s nem maradt más csak az árnyad.
( verse)
Szavaim jégbe zárva élnek,
Nem ér el hozzád semmi érzés,
A szeretet bennem szilánkokban hever,
És minden álom porrá lett egyszer.
(Prechorus)
Kérlek, ne szólj, a hangod öl,
Mint templomcsengő vihar előtt,
Ha mennék, visszahúz a bűn,
A hűségem a bilincsem — örökre tűn.
Refrén:
Dermedt kegyelem, ó, eltemetett szerelem,
Szárnyak nélkül hullok, hangtalan, idegen.
Kiűztem a fényt, kiűztem a vágyat,
Sötétség ölel, s nem maradt más csak az árnyad.
Bridge (dramatic, orchestral)
Ha egyszer a szél visz el innen,
A jég olvad majd a bőrömön,
De addig némán, összetörve,
Élek e kihűlt börtönömben.
Final Chorus (epic, choir backing)
Dermedt kegyelem, én így maradok,
A múlt szárnyán most is zuhanok,
Kiűztem mindent, mi éltetett,
S a csend lett az új szeretet.