Másnap Ize

A számban még a tegnap íze,
Füst a szobám, az ablak része,
Megint túl mélyre húz az éj,
De a lelkem már rég nem fél.
A kezem remeg, az üveg hív,
Minden gond ma csendben sír,
Nem maradt semmi, csak a szag,
A pulton még ott van a nap.


Megint későn keltem, nem volt cél,
A fejem zúg, de bennem él,
Az este, mikor nem volt határ,
Csak pár haver, meg pár pohár.
A múltam mögött füst meg hamu,
A jövőm tánc a peremen,
Minden dalom egy vallomás,
De sose hallod, csak részeg fejjel.


A számban még a tegnap íze,
Füst a szobám, az ablak része,
Megint túl mélyre húz az éj,
De a lelkem már rég nem fél.
A kezem remeg, az üveg hív,
Minden gond ma csendben sír,
Nem maradt semmi, csak a szag,
A pulton még ott van a nap.


Nem akarom, de visszahúz,
A város fénye rám borul,
A zene szól, de bennem csend,
A mosoly mögött megint rend.
Túl sok kérdés, kevés válasz,
A tükörben fáradt arc,
Még egy korty, és újra jó,
De tudom, ez csak álca volt.


A számban még a tegnap íze,
Füst a szobám, az ablak része,
Megint túl mélyre húz az éj,
De a lelkem már rég nem fél.
Az üveg üres, de én se vagyok,
Csak egy árnyék, ki hazajutott,
Másnap íze, bennem marad,
Ez az élet, ha megszokod.