Ketten az úton

Szőke fény, vörös láng,
összetalált két világ.
Egy mosoly, és minden áll,
csak nézünk, s a perc megáll.
A kocsi az úton ringat minket,
a város mögött vár az élet.
A szél súgja: „ne félj soha”,
mert egymásért lettünk ma.

Refrén:
Két szív, egy út, egy álom,
holnap is egymásban találom.
Nina fut, s nevet a kert,
új házunkban otthon lett a csend.
Motoron szállunk, mint a szél,
te mögöttem, s minden úgy kerek,
ahogy a világ ránk zenél —
te vagy a kezdet és a vég.

Utazunk messze, új tájakon,
de te maradsz a legszebb otthonom.
A térképen nincs messzeség,
ha a kezed az enyémhez ér.
A ház falán árnyék játszik,
a reggel rád mosolyog, mint mindig.
A nevetésed megtölti a teret,
és érzem, hazataláltam veled.

Refrén:
Két szív, egy út, egy álom,
holnap is egymásban találom.
Nina fut, s nevet a kert,
új házunkban otthon lett a csend.

Híd:
És ha majd jön egy új év,
hozzon bármit, csak te legyél.
Mert nem kell más, csak a pillanat,
ahol a világ is minket hallgat.

Refrén:
Két szív, egy út, és minden rendben,
te vagy az otthon minden percben.
Nina álmodik, s mi ott nevetünk,
két szív, egy út — örökké együtt.