Letra
Egy öreg nő és az ő kicsi dédunokája,
Játszottak csendben a ház kis szobájába’.
Nem gondolták volna, hogy egyszer ez véget ér,
A fiú nem tudja, miért nem jön több derűs tél
Egy nap, mikor csend lett, a ház is elnémult,
A játék a földön mozdulatlanul elgurult.
A gyerek csak állt ott, a test mellett némán,
És nem értette, miért lett vége épp most, délután.
"Csak még egy napot..." – suttogta halkan,
De a néni már nem nevetett a sarokban.
A kisfiú felnőtt, lassan férfivá vált,
És már csak álmában hallja a nő régi hangját
Minden sikerét elmondja a gyerek,
De már sajnos nem a kis kertben,
Hanem a nő végső nyughelyén,
Ahol el van temetve egy boldog emlék.
"Csak még egy napot..." – suttogja halkan,
De a néni azóta sem nem nevetett a sarokban.
A kisfiú felnőtt, lassan férfivá vált,
És még mindig álmában hallja a nő régi hangját
Virágot vissz, néha még mesél is,
Mintha a néni csak aludna mélyen, csendesen itt.
És bár az idő lassan mindent betemet,
A szívében örökre ott marad a szeretet.
Sajnos rólam szólt ez a történet,
A kisgyerekről, ki már rég felnőtt lett.
De a szívében örökké ott él a kép,
Ahogy dédmamája mesél – s a világ még szép.
Estilo de música
Soul Jazz, Jazz Rap, soulful, emotional, Nostalgia, Sadness, Male Voice, 80-120 BPM