vasárnap

emlékszem ahogy lelassultak
a befelé kúszó hajnalok
hamuszínű volt az ég
néztem az ablakokat
ahogy összetörik magukat
majd újra összerakják másnap
te mellettem feküdtél
és arra gondoltam
hogy reggelig van még idő
hogy megszeresselek


szétszórtam a galamboknak
az igazság penészes kenyerét
elalszom és felébredek
megtapasztalni a világ paralízisét
egyszerű dolgokat csinálni
amiknek nincs túl nagy következménye
egy kádba forró vizet engedni
lassan megszeretni a tükörképem
zavaros a víz mintha önmagába
akarna belefulladni