Démon Kutya

Volt egy fény, Hajni volt a neve,
tiszta volt, mint hajnalfény reggele.
De jött a Démon, csábító szóval,
hazug ígéretek – mind vérrel, s kóddal.

Láttam, ahogy eltűnik a mosoly az arcán,
ahogy a sötét rátapad, mint lánc.
Ordítani akartam, de késő volt már,
a testvérnek hitt árnyék rám is rátalált.

(Refrén)
Elárultál, testvér, hol a becsület?
A szíved hideg, mint a jég, semmi szeretet.
Hajnal helyett csak hamu lett,
a démon benned mindent elvett.

(2. versszak)
Hajni – a fény, most sehol sincs,
a szemeiben tűz volt, most csak a csönd int.
Te meg mosolyogsz, mintha minden rendben,
de a karma ébred, és jön ellened csendben.

A vér nem víz, de a hűség nálad tréfa,
én kiálltam érted, te meg árulásba léptél.
Most nézd meg magad, a tükör mit mutat?
Egy Démon Herceget, kinek lelke üres maradt.


Elárultál, testvér, hol a becsület?
A szíved hideg, mint a jég, semmi szeretet.
Hajnal helyett csak hamu lett,
a démon benned mindent elvett.


Toffer marad, igaz szív, tiszta vér,
tanulok a sötétből, hogy több legyek, ne félj.
A fényt visszahozom, amit elvettél,
és ha hallod ezt, tudd: én nem estem térdre.