Krisztián, megint festi a falat, Mondja, „ne szólj bele”, de hát persze hogy szólhat! Rózsaszín az égbolt, zöld a konyhapult, Azt mondja, „divat ez” — én meg csak: hát... bumm! [Chorus] Mekk Elek és a Festő, yeah-yeah-yeah Egyik javít, másik színez, ez a mi műsorunk, hé! Nevetünk, civakodunk, aztán csók a végén, Két őrült szerelmes — K-pop módra, baby! [Verse 2] Ő festékes kézzel jön, én csavarhúzóval, Ha összebújunk, minden tele