Letra
Van ami árad, van ami apad,
S valakinek marad a fapad.
Van aki dőzsöl, kaviárt rendel,
Van aki koldul, de ő is ember.
Van aki élteti,
S van aki csak legyint,
Van aki megveszi,,
S van aki majd beint.
Van aki megússza
Saját zsebre játszva,
Van aki fuldokol
A Becsület útján járva.
Bridge:
Míg van aki király, van aki szolga,
S van aki mindezt papírra írja.
Van aki épp egy feldobott érme,
Testvér, neked is döntened kéne.
Refrén:
Jó nagy már a kalamajka,
De ugye nincs itt emberfalka,
Mely hatalomra mindig éhes...
Kérlek mondd, hogy mindez téves.
Ha erre most egy szót se szólsz,
A nyuszik között talán tarolsz,
Mondd ki hát az igazságot,
Vagy mozgatnak,mint emberbábot.
Van aki kopogtat, van aki dörömböl,
Van aki berúgja az ajtót erőből.
Van aki statiszta élete filmjében,
A lényeget bebukta, hiszen ez kész szégyen.
Van aki megveszi, megdolgozott érte,
Van aki elveszi, s nem csapnak kezére.
Van aki célba ér, s van aki céltalan,
Van aki épp csak él, de ki él boldogan?
Bridge:
Míg van aki király, van aki szolga,
S van aki mindezt papírra írja.
Van aki épp egy feldobott érme,
Testvér, neked is döntened kéne.
Refrén 2:
Mint a kés a puha vajba,
Úgy hasít a kalamajka,
Az országot ketté éppen,
Dicsőség ez,vagy tán szégyen?
A választ a szíved súgja,
Egyre feszül a lelkek húrja.
Mi vár reánk elpattanva?
Óriási kalamajka!
Valakit tudom, hogy kihagytam innen,
De tán mégis, most bólint csendben.
Koldusgúnyában köztünk jár egyre,
És lehet e dal a tervének része.
/A dal szövegét Kerékgyártó Dénes írta/