Letra
nyolcvannyolc, mi drága Nagyikánk!
A szívünk érted dobban, ne félj, itt van a klán!
A spórolós zseni, az aranyhal agy,
A szeretet a tiéd, tudd, nálunk sose fogy!
A telefon csöng, mi van a túloldalon?
"Na puszika!" – ez a te kis rigmusod, azonnal tudjuk, te vagy!
A kertedet nézed, sóhajtozol csendben,
Mert a virágok várnak, de a térded már nem enged.
De otthon a rend a Főúr, a helyén a kanál,
És az idegen álom a szobádba sose talál!
A rejtvények mennek, mint a villám, hasít az agy,
De a hashajtó kérdés: most bevetted, vagy hagy?
Folyton ezen rettegsz, hogy jön a nagy baj,
Pedig a kockás füzetben minden fillér megvan, vajjal!
A költségvetés szent, az apróság számít,
A mi kis fösvény nagymamánk, ez a tény nem ámít!
Nyolcvannyolc , mi drága Nagyikánk!
A szívünk érted dobban, ne félj, itt van a klán!
A spórolós zseni, az aranyhal agy,
A szeretet a tiéd, tudd, nálunk sose fogy!
Mikor dühös leszel, egy kis malőr ér,
Elhangzik az a szó: "Baszterka!" – mit megér!
Az aranyhal agyad felejt, ha kérdezünk tőled,
Mert amit mondunk, fordítva érted, mit tegyünk véled?
Ne sírj, ne nevess, ez te vagy, ez a báj,
Még álmában is beszél, de ki mondja meg, mit kiabál?
Tudjuk, hogy szeretünk, még ha furcsa is néha,
Az örökös rendrakás, a féltett patika,
Mert minden mozdulatod csak rólunk szól, a miénk,
Te tartod össze a családot, mi drága Kincs, miénk!
nyolcvannyolc , MI DRÁGA NAGYIKÁNK!
A szívünk érted dobban, ne félj, ITT VAN A KLÁN!
A spórolós zseni, az aranyhal agy,
A SZERETET A TIÉD, TUDD, NÁLUNK SOHA NEM FOGY!
Boldog születésnapot, Nagyi!