A bocsánat árán

Tudom, hibáztam, ez a szó most kevés,
Sokszor tévedtem, a szívem is nehéz.
Vakmerő léptem hagyott mély sebet,
Oly régóta feszül már ez a kötelék.
Sajnálom minden elvétett lépésem,
A kimondott szót, a fájó nézést.
Bármi volt is, tudom, a felelősség az enyém,
Kérlek, értsd meg: a bánat most már rég a testemben él.

Sajnálom, mélyen sajnálom minden hibám, tudom jól,
A múlttól nem menekülök, de új utat írok már a láncokból.
A megbánás él, de a célom is égő láng,
Nem adom fel soha, semmi áron, míg el nem érem a boldogságot, lám!

Volt, hogy eltévedtem, de a fény most idehúz,
A múltam árnya néha még rám borul.
A szél hozott szét, de a tűz most összezár,
Ez a lecke drága, az ára súlyos ár.
Nagyon sajnálom a könnyeket, az éjszakát,
A sok nehéz percet, mit miattam éltél át.
A bocsánatot kérni talán naiv és gyenge,
De az érzés a mélyben lángol, nem megy tönkre.

Sajnálom, mélyen sajnálom minden hibám, tudom jól,
A múlttól nem menekülök, de új utat írok már a láncokból.
A megbánás él, de a célom is égő láng,
Nem adom fel soha, semmi áron, míg el nem érem a boldogságot, lám!

Légy bárhol, tudnod kell, a célom tiszta,
Az utam folytatom, mert a hit erre hívta.
Ez a harc az enyém, a szívemben forró láng,
Nem mondok le róla semmi áron, míg dobog a láng.
A jövőt nem írja át a múlt, az csak teher,
A döntés most a kezemben van, ez az új ember.
Történjen bármi, a vágyam erősebb már mindennél,
Soha nem adom fel, míg az álom el nem ér.