Keresem a nőt

Keresem a nőt árnyak közt,
keresem csillagok fényében,
a rohanó folyó habjain szállva,
keresem a télben, a nyárban.

Keresem gyárak füstös udvarán,
ahogy törlik a hajnal mogorva ráncait,
ahogy a zakatoló gépek kattogó időkereke
megtöri az éjszaka elveszett álmait.

Keresem, mint apró gyermek,
ki ordít az áldott emlő után,
hogy karjába vegye kedvesen,
hogy szívére ölelje lágyan, puhán.

Keresem az éjszaka selymében,
lágyan ölelő karjai között,
ajkán a mézízű csókjában,
mikor szeretőmnek öltözött.

Keresem, mert keresnem kell,
hogy az árva életem egész legyen,
hogy szívem érző melegéből
mint örök áldást, egy életre vegyen.

Köszöntöm őket minden nap,
de nem hervadó virággal,
öleléssel, mosollyal, kedves szóval,
az égiek bársonyos dalával.