Letra
1. versszak
Csendben ülök, nézem az ablakot,
a szívem hordja a régi fájdalmat.
Minden szó, amit kimondtunk,
most kövek alatt nyugszik, elnémult.
Refrén
Elengedlek, bár még fáj,
a szívem még mindig visszavár.
De tudom, hogy jobb lesz így,
ha külön úton járunk, mindkettőnk szív nyer majd békét.
2. versszak
Az emlékek, mint árnyékok, kísérnek,
egy dalban még egyszer visszatérnek.
De nem tarthatlak már fogva,
a szabadságod az, mi most fontosabb.
Refrén
Elengedlek, bár még fáj,
a szívem még mindig visszavár.
De tudom, hogy jobb lesz így,
ha külön úton járunk, mindkettőnk szív nyer majd békét.