Őszi gondolatok

Őszi gondolatok

Egy őszi délután a tónál,
a fákon aranybarna, meg vörös színek,
és egy kis szomorúság a szélben,
fáradt hullámok a szürke vízen.

Most a tó nem tükröz,
a napfényt, felhők takarják,
kavicsokat dobok a tóba.
Nem azért, hogy hullámokat keltsen,
hanem hogy halljam csobbanását.

A tópart tele van elfeledett álmokkal,
tiéd is ott lebeg valahol,
az ázott levelek között,
és félsz, hogy elmerül örökre.

Megérint a szeptemberi szél,
és bámulod a süllyedő kavicsot,
keresve a mélyben, a nyár igazságát,
pedig tudod, az igazság néha fáj.

Most úgy érzed te vagy a tó,
te vagy a szél, te vagy a levelek,
és te vagy a kavics is,
ami belevág a csendbe,
ami szelíd hullámot hímez
a tó szürke vízére.