Utolsó éjjel

Utolsó éjjel

Jéghideg szívem tán megbocsát,
az éj múlik a hajnalt megéri várni,
a holnap felnevet, reszketek,
bús lázamat viheti bárki.

És egy lángoló angyal mosolyog,
de én gonosz csillagot hallgatok,
az idő egy örvénybe menekül,
ahogy zokognak a tegnapok.

Valaki elfelejt, emlékszem,
pedig a rádióba kedvenc dalunk szólt,
mély tekintet, csábító szemek,
s a gondolat minden bűnt felold.

Kiáltanak bennem a gondolatok,
emlékszik egy kegyetlen napra,
mikor messziről intett búcsút,
és nem láttam akkor már,
csak egy pillanatra.