Visszahúz motorján És számolja mindenek percét Fején hajmászó penészvirág Merész a fogcsikorgatás Majd szétfeszíti a mellét
Nem szólal meg az árny És térdelve csúszik az elme Sodronya ringatón háborog Két szeme nyikorog vádlón És szíve már megkövülve
Minden gyermek halott Minden otthonok összetörve Ha akarod ha nem akarod Nagy szögek deszkába verve Immár ismét zárva a ház
Poros napcsíkkal festi a fény a szürkét Ólom a padló keserű a száj Mosdóban táncol egy kivágott fa lelke Iszaptalan a búcsúzó éj A jégpáncél vékonyodik
Lerázza hajáról a ráhullott rozsdát Frissül az inge gördül a csapágy Köszörüli már az alvilág a pengét Egy boszorka fentről rákiált Egy csatát megnyerni indul
De míg a déli órák párbaja tellett Csend lett a szívében és napsütés Nem várt estig váratlanul újra elment Lélegzet sóhaj és ölelés Várta a hit ragaszkodás
Viszi magával a közelit messzire És dédelgetve gyönggyé görgeti Teszi párna alá fel asztalra székre Nagy szükség mégis elengedi Szabadon már menedéke
Jaj jaj elengedte nem övé nem övé Ha megtartja őt elveszítheti Néz utána és a pillanat megkövül Örök nyomot vés sziklaszívbe Vége van már vége vége
Éjszaka már csak a reménytelen emlék Mi feléled és valót követel Árnyakba a holnap új térképet rajzol Megváltás ígéret a hajnal Mégse vége mégse mégse