Semmi sincs, csak a zöld erdő, völgyi pára és vadvilág. Csak a csendet megtörő madárdal. És a lélegzet sem számlálandó, csak a sóhaj, és nincs óhaj, mert ez a semmi az én mindenemmé vált.
Zöldellő haraszt a lábnál, és indul a túrabakancs. Bükkösnek mélyén villan egy szarvasagancs. Megállni vágyom a tónál, és kattan már a lencsevég. Felhőtlen óra után hív a messzeség.
Semmi sincs, csak fáradt izmok és gyantával telt a tüdő. Távoli már a gond, a város csak porond, hol játszadozik a semmi a valamivel untalan. Érvényesülni akar A Tér és Idő
Valami mindenütt ott van... Egy madármozdulatban, vagy csengőbongó hangban. Egy önfeledt gyermekarcban. És az emlékeimben, hallgatag pillanatban.