Testvér

Brendon, Győzi, Ernőke meg Renike,
együtt nőttünk fel, szegénység szorít be.
Az utca volt a játszótér, a múlt az hátizsák,
sok sebet kaptunk, de szívünk mind kitárt.

Anya egyedül vitt minket, mint egy királynő,
mikor más elbukott, ő akkor is állt elő.
Apánk a fél életét börtönben töltötte,
mire kijött volna, mi már rég felnőttünk be.

[Refrén]
Testvérek közt, bár szétszórt minket az élet,
emlékek kötik össze a szívünket, érted.
Sokat szenvedtünk, de erősek lettünk,
nincs olyan vihar, amit át ne éltünk.

[Verze 2]
Gyerekkor képei, sok könny és sok nevetés,
de a fájdalomból lett a mi fegyverünk, tesó, érted?
Brendon a szív, Győzi mindig áll a fronton,
Ernőke meg Renike, ti vagytok a horizontom.

Sors kemény volt, de mi soha nem hajlottunk,
a szegénységből erő, ebből nőtt ki a tartalom.
Ha szétszórt is az élet, bennem vagytok mind,
testvérek közt a kötelék örökké itt.

[Refrén]
Testvérek közt, bár szétszórt minket az élet,
emlékek kötik össze a szívünket, érted.
Sokat szenvedtünk, de erősek lettünk,
nincs olyan vihar, amit át ne éltünk.

[Outro]
Ez a dal nektek szól, Brendon, Győzi, Ernőke, Renike,
a múlt sebhely, de a szívünk összeköt örökre.
Anya harcát soha nem felejtem el,
mi vagyunk a bizonyíték, hogy erőből születik a jel.