Luca

A város zaja körülvesz,
autók fényei villannak,
de bennem minden csenddé lesz,
ha csak rád gondolok, Lucia.

Nem kell holdsugár, se csillagfény,
mert a tekinteted világít nekem.
A világ rohan, de te vagy az idő,
amiben megállhat a szívem.

Lucia, neved dallam bennem,
mint titkos refrén, amit nem felejtek.
Minden napban ott vagy, csendben,
mint levegő, amit mélyen belélegzek.

Ha elvesznék, elég egy mosolyod,
s a sötét utcákon is fényt kapok.
Lucia, melletted minden igaz,
és nélküled – minden hamisnak hat ott.