Háború

Kék ég felett szürke felhők úsznak,
Egyetlen pillanat, s a világok megváltoznak.
Nincs terv, nincs ok, csak egy véletlen szikra,
Gyújtja meg a lángot, a félelmeknek titka.


Anyák sírnak, apák remegnek,
Ártatlan gyermekek, holnapjukat feledve.
Egy rossz döntés, egy elhibázott szó,
A béke álma porrá lesz, meg minden ami jó.


Véletlen, csak egy véletlen,
Hogy a háború eljön, elragad minden szépet.
Véletlen, egyetlen véletlen,
Törött álmok, és elszórt lélek,
Nincs győztes, nincs vesztes, csak a fájdalom maradt,
Egy véletlen, ami mindent elpusztít, ne maradj.


Repülőgépek füstje, a föld reszketése,
Pusztulás képei, a reflektor fényben.
Egyetlen gombnyomás, egyetlen parancs,
S ezernyi élet, elvész a káoszban.


Anyák sírnak, apák remegnek,
Ártatlan gyerekek, holnapjukat feledve.
Egy rossz döntés, egy elhibázott szó,
A béke álma porrá lesz, meg minden ami jó.


Véletlen, csak egy véletlen,
Hogy a háború eljön, elragad minden szépet.
Véletlen, egyetlen véletlen,
Törött álmok, és elszórt évek.
Nincs győztes, nincs vesztes, csak a fájdalom maradt,
Egy véletlen, ami mindent elpusztít, ne maradj.


Lehetne másképp, lehetett volna másképp…
De a véletlen kegyetlen, és sosem volt benne szándék.