ípenészes kenyér

Reggelire újra zöld foltok –
Kenyér helyett életromok.
Nevetek egyet, íze nincs,
De legalább még mindig nincs kint a hídon a kincstárimincs.


Tükör előtt gyakorlom a grimaszt,
Amit boldogságnak hív a paraszt.
Fáj minden falat, minden lépés,
De nem láthatják, hogy ez már szétég.


Mosoly a penész alatt,
Rohadok, de senki se kapta el a szagát.
A boldogság csak dekor,
A poklomhoz jár hangulatmorzsoló.
Szétcsúszva, mégis állva –
Üdv a szétesés díszszalaggal csomagolt nyarában.


Túlélni lett a hobbi már,
A naplómban csak penész-sporák.
Tudod, mit? Csináljuk végig,
Hisz a világ is hazudik – én is megtehetem, ennyi.


Lehetnék igaz, de az fájna,
Úgyhogy inkább gyártok egy plázamásolatot magamból mára.
Mert így nem kérdez senki semmit,
És ha nem látszik, akkor nem is létezik...


Mosoly a penész alatt,
Rohadok, de senki se kapta el a szagát.
A boldogság csak dekor,
A poklomhoz jár hangulatmorzsoló.
Szétcsúszva, mégis állva –
Üdv a szétesés díszszalaggal csomagolt nyarában.


Adj még egy falatot ebből a rohadt kenyérből!
Mosolygok rá, mintha gourmet lenne!
Így működik ez – belül sírsz, kívül meg posztolsz!
Szenveséses Mosolygás – élve penészedünk el!