Szomorkodj vidáman!

Ma reggel kicsúszott a lábam,
Kávé helyett a tejet ittam, hánytam.
A busz megállt, de nem nekem,
Dudált, aztán elment csendesen.

Szomorkodj vidáman, ha szemből fúj a szél!
Nevess, ha néha furán csorbul az él!
Ha szívből jön, de fáj kicsit és mar.
Ha könny csorog, az is lehet dal.

A bolt már megint zárva volt,
És a kedvenc pólóm is foltos folt.
A tükörben figyel egy meggyötört arc,
De a szeme vidám, az élet nem harc.

Szomorkodj vidáman, ha szemből fúj a szél!
Nevess, ha néha furán csorbul az él!
Ha szívből jön, de fáj kicsit és mar.
Ha könny csorog, az is lehet dal.

A rossz nap is csak egy másik történet,
Ez veled is bármikor történhet,
De ha szívből nevetsz, nem lesz baj,
Hisz a bánat a mosoly fején a haj.

Szomorkodj vidáman, ha szemből fúj a szél!
Nevess, ha néha furán csorbul az él!
Ha szívből jön, de fáj kicsit és mar.
Ha könny csorog, az is lehet dal.

Szomorkodj vidáman, úgy könnyebb,
A világ úgyis mindig újra kezd.
Ne vedd túl komolyan az egészet,
A kacaj néha gyógyít egészen.

Ha már úgyis sírsz, hát tedd stílusosan,
Zokogj konfettiben, csillogósan!
Mert a bánat nem ellenség, csak vendég,
Aki elmegy majd, de a boldogság bent ég.

Szomorkodj vidáman, ha szemből fúj a szél!
Nevess, ha néha furán csorbul az él!
Ha szívből jön, de fáj kicsit és mar.
Ha könny csorog, az is lehet dal.

Szomorkodj vidáman, szálljon a dal,
Nevetésből sosem lesz túl sok és baj!
És ha egy nap minden borulna,
Táncolj a káoszban, mint ha őrület uralna!