Élet

Gyerek voltam, mégis felcseperedtem,
Sok akadály jött, de mindig mentem előre.
Hibákat vétettem, néha elestem,
De minden bukásból felálltam, tanultam, és mentem.

Az élet vihar, de én nem hátráltam,
Minden sebem egy újabb tanulság, mit magammal vittem.
Nem adom fel, tovább küzdök, mert tudom,
Hogy a holnap jobb lesz — hisz ez az én utam, Dávid vagyok.

Anyám nélkül nőttem, egyedül a világban,
De megtanultam harcolni a saját árnyékomban.
A fájdalom erővé vált, nem tör el a szél,
Minden nap új remény, még ha néha könnyezek is.

Az út néha sötét, de nem veszítem el a fényt,
Minden lépés egy győzelem, még ha lassú is néha az idő.
A múlt hibáit most már erőmmé formálom,
És bármi jön még, én készen állok rá, mert élni akarok.