Pereg a homok

Pereg a homok

_(Verse 1)_
Pereg a homok, s vele pereg az idő,
Egy ölelés emléke lassan eltűnő.
Még hallom a hangját a szél suttogásában,
Tőle tanultam, mit jelent bízni bátran.

_(Verse 2)_
Nem vérből születtünk, mégis ő volt minden,
Szívéből adott helyet, csendes, tiszta szívben.
Pillanatokból fonott nekem otthont,
Lélekben él tovább, ahol az emlék még bolyong.

_(Refrén)_
Pereg a homok, mint könny a pillán,
De minden szemcse őt meséli tovább.
Ha lehunyom szemem, látom mosolyát,
Az idő elszáll, de megmarad a világ.

_(Verse 3)_
A péntek csendje vitte őt messzire,
De az ég most sötétebb lett miatta, hidd el.
Nem búcsú volt, csak egy új kezdet talán,
Hol a szeretet nem szűnik meg soha már.

_(Utolsó refrén)_
Pereg a homok, és vele emlékek,
A szeretet, mit adott, örök fénnyé ébredt.
Szélbe suttogom, mennyire szerettem,
S benne él tovább, amíg én itt lehetek…