Szétfeszítve keleten

Valahol a ködben, keleten, van egy hely, amit keresek, van egy hely, ami már csak a múltban él, de még vágyom rá de ez csak szenvedés! Ő már nem jön vissza, nem jön vissza, de marja a szívem és bár a szándékom tiszta, DE MÁR ELÉRHETETLEN, DE MÁR ELÉRHETETLEN,
Valahol a ködben, keleten, van egy hely, amit keresek, van egy hely, ami már csak a múltban él, de még vágyom rá de ez csak szenvedés! Valahol a ködben van egy hely, ahol már semmi nem az aminek lennie kell, ahol ha csend van az már nem nyugalom, ahol az eltelt idő sem jutalom! Volt és lesz azt tudom már, de elvesztem már benne és ez nagyon fáj, mert nem tudom most mit tegyek, már nem tudom mi tévő legyek, már nem tudom mi tévő , legyek . Valahol a ködben, keleten, van egy hely, amit keresek, van egy hely, ami már csak a múltban él, de még vágyom rá de ez csak szenvedés!
Csak nézek körbe és keresem az ismerős arcokat hevesen, az ismerős arcokat, amik tűnnek el, vagy a ködben, vagy a szívből mit kegyetlen kínnal szívem eltemet. De ez a hely hisz felnevelt és tanított rá mert a küzdelem, a létem a lelkem és nem hagyom, hát társaim küzdjünk együtt hisz ez a hely még mi vagyunk, és mi vagyunk a múlt is ami felemészt, hisz mi vagyunk a múlt is ami felemészt, és mi leszünk a jövő ami a ködbe vész!
Valahol a ködben, keleten, van egy hely, amit keresek, van egy hely, ami már csak a múltban él, de még vágyom rá de ez csak szenvedés!