A NAPLEMENTE ELBŰVÖL

Jó lenne még egyszer lenni egymásnak,
Egy pár, két álmodozó, egymás karjában.
Nézd csak, az alkonyat nyeli föld peremét!
Elbűvölve bámulom a naplementét...

Narancsos fények szirmokon táncot járnak,
vérvörös égalj úszik alkony pírjában.
Tó vizén tükröződik álmos nap pírja,
s még szerteszét elterül a színorgia.

Alkonyodik, lassan az éj is majd leszáll,
láthatár bíborba vész, homály hull reám.
Alkonynak vége, csillagfények kigyúlnak,
tó tükrén ezüstös holdsugarak kúsznak.

Béke az úr, meghitt csend honol a tájon,
élvezem ezt, hagyom, lelkem hadd mártózzon

Narancsos fények szirmokon táncot járnak,
vérvörös égalj úszik alkony pírjában.
Tó vizén tükröződik álmos nap pírja,
s még szerteszét elterül a színorgia.

Alkonyodik, lassan az éj is majd leszáll,
láthatár bíborba vész, homály hull reám.
Alkonynak vége, csillagfények kigyúlnak,
tó tükrén ezüstös holdsugarak kúsznak.

Béke az úr, meghitt csend honol a tájon,
élvezem ezt, hagyom, lelkem hadd mártózzon