(Vers 1) Dehogy tudjátok, semmit sem tudtok, Mélyre ásom a fájdalmam, míg a világ forog. Majd egyszer talán elmondom, mi volt az új, Ami tele volt kíntól és gyásztól jött az út.
(Pre-Chorus) Ha lesz ki hallgat, ha lesz ki elaltat, Aki tényleg ott van, nem csak sorsot játszat. Bajban mindig másért áll a harc – De én már nem félek, állok magamban aztán.
(Chorus) Tudjátok dehogy! Az árnyék is én vagyok! Elviszi mindíg a balhét – én már nem hagyom! Hibáidért bünhődöm? Ki nevet most rajtam? „Ne törődj a tegnapért!” – de vajon ki van álmomban?
(Vers 2) Változom mint az éjjelem szele, Küzdök a démonaim ellen minden este. Minden nap egy újabb csata vár rám, Látod-e a tüzet? Vagy csak egy újabb álom álmán?
(Pre-Chorus) Ha lesz ki hallgat, ha lesz ki elaltat, Aki tényleg ott van – ez nem csak egy szavazás. Bajban mindig másért áll a harc – Most már csak engem nézzél! Éjjel is fény leszek! \- v (Chorus) \-v Tudjátok dehogy! Az árnyék is én vagyok! \-v Elviszi mindíg a balhét – én már nem hagyom! \-v Hibáidért bünhődöm? Ki nevet most rajtam? \-v „Ne törődj a tegnapért!” – de vajon ki van álmomban? \- v (Bridge) \-v Élj és ne kárhoztass! Tégy és ne próbálgass! \-v Ez az élet most pörög – itt vagyok és sosem adom fel azt! \-v Félelem nincs többé – e harcot megnyerem ma még! \-v Fakad velem együtt minden sebem ég. \- v