Az Entrópia Árnyai

(1. versszak)
Az idő homokján lépkedünk,
Lábnyomaink lassan eltűnnek.
Rendből káosz születik,
Az élet csendben felbomlik.
(Refrén)
Entrópia, az árnyak között jársz,
Mindent lassan magadba zársz.
Törvény vagy, mit senki se hág,
A rend a semmiben oszlik szét, tovább.
(2. versszak)
Csillagok fénye halványul,
Világok szíve elcsitul.
Minden út a széthullásba visz,
A végzetünk egy néma sír.
(Refrén)
Entrópia, az árnyak között jársz,
Mindent lassan magadba zársz.
Törvény vagy, mit senki se hág,
A rend a semmiben oszlik szét, tovább.
(Bridge)
Egyensúly nincs, csak illúzió,
A rendszer végül széthulló folyó.
Hiába építünk, hiába várunk,
A végső csend az, amit találunk.
(Outro)
Légy része a múló pillanatnak,
Öleld át a vég elkerülhetetlen arcát.
Mert a semmiben ott van a kezdet,
És a káosz a rend végső üzenete.