Tündérek tánca

A balaton partján, a Nap felkeltével,
Letekintett égről mind a két szemével.
A víz felszínére sugarait szórta,
Fényhíddal két partját össze is kapcsolta.
Tündérek ébredtek, fény keltette őket,
Táncoltak a vízen, virágokat szőttek.
Virágok szirmai ragyogtak a fényben,
Szebben csillogtak ők, mint tündérmesékben.
Néha egy- egy tündér átfutott a hídon,
Nyomban el is tűnt ő, ott a túlsó parton.
Csodás tündérlányok ámítottak engem,
Álmaimat ekkor, szövögetni kezdtem.
Talán az egyikük, megtalál majd engem,
Idetéved hídról, nekem táncot lejtsen.
Féltem is meg nem is, mit mondanék neki,
Talán csak nem ő az, ki párját keresi?
Nem történt itt csoda, hiába is vártam,
Nem a szép fényhídnál, ahol gyakran álltam.
Váratlan álmot szőtt egy délután csendje,
Pillanat elég volt, hogy szépet megfesse.